2011.03.11 - Csillag születik:-)

2011.03.10-én elérkezett a 0. nap. Reggel hatkor keltünk, letusoltam, átnéztem még egyszer a csomagomat, de ezúttal már nem pakolgattam, majd elindultunk reggelizni a Mcdonalds-ba (szégyen szemre, de a tavaszi mcmuffin-t nem akartam semmiképp sem kihagyni). Ezután jóllakottan jelentkeztünk a kórház 5. emeletén a szülöszobán. Egy kevésbé szimpatikus szülésznéni fogadott minket. Ctg-vel ellenörízte a baba szívhangját, majd csalódottságomra megállapította, hogy a méhszájam teljesen zárva van, így feltett a méhszájam érlelésére egy prostaglandin nevezetü hormonnal itatott tampont.

Ekkor beköszönt egy ismerös dokinéni, és megnyugtatott, hogy a szülés nem lesz vészes, valamint részletesen elmagyarázta a fájdalomcsillapítási módszereket és vígasztalt, hogy minden rendben lesz. Ùgy legyen… gondoltam magamban.

Ezután lekísértek a 3. emeletre a szülészeti osztályra, ahol elöször felvették az adataimat, majd megmutatták a szobámat. Egy kicsit csalódott voltam, hogy négy ágyas és tele van…, de késöbb szuperül összebarátkoztunk a szobatársakkal.

Kipakoltam, elbúcsúztam Tibitöl, majd igyekeztem elfoglalni magam…és várakoztam, várakoztam, majd 3. óra elteltével ctg és kontroll. A méhszájam még zárva, baba szívhangja rendben. Ismét várakozás, majd 3 óra elteltével újabb ctg és kontroll következett. Az eredmény ugyanaz, mint elötte (legalább a baba jól van). Este egy utolsó ctg, majd elküldtek aludni, mondván, hogy az energiámra hamarosan nagyon szükség lesz. Arra gondoltam, hogy a szülés még kilátásban sincs, mivel eddig szinte semmit sem haladt a dolog.

Az ügyeletes föorvos tanácsára beszedtem egy altatót, majd nagy nehezen félálomba merültem. Hébe-hóba felébredtem apró fájdalmakra, amiket jóslófájásoknak tudtam be. Fél három körül azonban arra lettem figyelmes, hogy nedves a nadrágom. Nem tudtam eldönteni, hogy folyik-e a magzatvizem, vagy egyszerüen nem tudom visszatartani. Ezért szóltam a növérnek, aki biztonság képpen felküldött a szülöszobára kontrollra. Ott az ügyeletes szülésznéni, akinél titokban szülni szerettem volna (talán emiatt jött Leti még akkor éjszaka) megnézte a méhszájamat, ami ekkorra 2 cm-re volt kitágulva, majd rámkapcsolta a ctg-t. Szerettem volna értesíteni Tibit, de a szülésznéni lebeszélt, mondván, úgyis van még idönk, ne ébresszük fel idö elött. Jó, jó, ha ö mondja.

A fájdalmak jöttek, mentek, de elviselhetöek voltak. Baba szívhangja rendben, ezért tanakodtunk, hogy visszamenjek-e a szobámba, vagy maradjak. Mivel úgyis tele volt, gondoltuk, ínkább átmegyek a szülöszobába, mert ott nyugodtan tudnék pihenni. Kaptam ezért egy buscopan kúpot, de pihenni nem tudtam. Pedig alkalmaztam a légzéstechnikákat, nézegettem a szoba led lámpás csillagos plafonját. Nem hatott semmi, ami persze nem is csoda, hiszen a méhszájam rohamosan tágult, hamarosan már 6 cm-nél tartott. Gyorsan hívtuk Tibit, hogy jöjjön.

Elérkezett az idö, amikor kaphattam volna infúzión keresztül fájdalomcsillapítot, ezért kimentem a mosdóba, mert utána már nem lett volna rá lehetöségem. A mozgás nagyon jót tett, de egyúttal erösebb fájdalmaim is lettek töle. A visszafelé vezetö út hosszúnak tünt…

Az ágyra felfeküdve aztán beállították a fájdalomcsillapítós infúziót, majd ismét egyedül maradtam, de kb. 5 percig bírtam, mert aztán hirtelen hatalmas nyomó érzés lett úrrá rajtam. Ezért szóltam a szülésznénimnek, aki hitetlenkedve ellenörizte a méhszájamat, ami addigra elérte a 10 centit. Ìgy nem volt szükség tovább az infúzióra és elkezdtük a kitolást. Mindez 5:45-kor kezdödött. Közben gyorsan elökészítettek mindent, kicsit kapkodva, mivel annyira gyorsan zajlott minden. Tibi ekkor még sehol… Jajaj, le fogja késni, erre gondoltam közben.

Elöször oldalt fekve nyomtam, majd a hátamra fordítottak és úgy folytattuk tovább. Tibi is megérkezett közben, ami nagy megkönnyebbüléssel töltött el. Rögtön rákérdezett, hogy 5 órát tart még?? Mivel a szakirodalom alapján maratoni menetre készültünk... A szülésznéni azonban közölte vele hogy már kinn a baba feje, hamarosan megszületik! Bizony, már kukucskált kifelé, Tibi és a többiek is megállapították, hogy hosszú a haja.:-)

Sokat jelentett, hogy Tibi mellettem volt, persze arra koncentráltam föleg, hogy nyomjak-nyomjak.

Nem voltam éppen csendes közben. Èrdekes, mert nem is a fájdalom miatt hangoskodtam, hanem mert így jobban ment a kitolás.

Mindenki sürgölödött, forgolódott, segített, de úgy éreztem, nehezen halad a baba elöre. A sokadik nyomás után figyelmeztetett a szülésznéni, hogy a következönél gátmetszés lesz. Ìgy is történt, de abszolút nem éreztem belöle semmit.

Szük 45 perc eltelte után hívták a dokit. Hamarosan meg is érkezett a föorvos egy másik kíséretében, hogy segítsenek. Felszólítottak, hogy a következö fájásnál minden erömet összeszedve nyomjak. Persze Murphy révén, pont akkor nem jött… na de aztán végre bekövetkezett a nagy pillanat és egy hatalmas tolás után, a dokik segítségével (egy speciális technikával lenyomták a pocimat) 6 óra 43 perckor világra jött Letíciánk. Rögtön sírt és izgett-mozgott. Nálam viszont, mintha elvágták volna a nyomó érzést és fájdalmakat. Hihetetlen érzés töltött el! Túl vagyunk rajta és íme megérkezett, Leti megszületett!!!

Vért vettek a köldökzsinorjából (adományoztunk össejteket), majd Tibi elvágta.

Ezután megkaptam Öt végre és megszeretgethettem. Furcsa volt a kislányomat a karomban tartani, de ugyanakkor nagy megkönnyebbüléssel töltött el, hogy minden rendben zajlott. Pár perc után elvitték és Tibivel lemosdatták, felöltöztették, becsomagolták majd Tibi karjaiban pihent, vagyis inkább sírdogált. Persze érthetö, nagy teljesítmény állt mögötte… Engem addig összevartak. Kiderült, hogy belül is szakadtam, ezért kicsit hosszadalmas volt a stoppolás. Bár kaptam érzéstelenítöt, elég kellemetlen volt. Miután végeztek, hármasban maradtunk a szobában. Leírhatatlanok voltak azok a percek… a nap besütött az ablakon, Leti pihent a mellemen és együtt csodáltuk öt Tibivel. A világ legszebb kislánya…

Miután mindent rendben találtak, visszamehettünk, immár hármasban a szobába. Kint vártak minket Tibi szülei, a boldog nagyszülök. Hihetetlen nagy büszkeség töltött el. Igen, megcsináltuk. Leti és én, együtt! Visszagondolva szerencsésnek mondhatom magamat, mert relativ könnyen ment a szülés és mindenki egészséges! Bizony, elkezdödött a nagy kaland…