Már csak 1 nap...
Mivel egyelöre semmi jele babánk érkezésének, továbbra is nagyon félek és ideges vagyok. Söt, ez a nap talán az eddigiek közül a legparásabb.
Megpróbálom magam azonban lekötni, hátha gyorsabban repül az idö. Takarítottam, mostam, átpakoltam ismét a kofferem, Tibivel ebédeltünk a városban, lépcsöztem, de egyelöre semmi jel. Ìgy egyre intenzívebben gondolok ismét a holnapi napra. Arra, milyen is lesz majd, ha beindítják a szülést. Àtolvastam a tölük kapott infólapokat, mik várhatnak rám...ennek ellenére izgulok.
Biztosan minden rendben lesz és próbálok arra koncentrálni, hogy hamarosan meglátom piciny kislányunkat, Letíciát, a karomban tarthatom és Tibivel együtt örülhetünk az érkezésének. Csak már tartanánk ott...olyan jó lenne átugrani a nehéz órákat, és már tényleg a finish-ben lenni. Szerettem volna aludni most délután, de úgy tünik, nem lesz belöle semmit. Pedig annyira fontos lenne...
Este veszek egy meleg nyugtató fürdöt, majd igyekszem idöben ágyba bújni. Remélem fogok tudni aludni valamennyit éjszaka. Aztán holnap reggel irány a kórház. Már csak 15 óra és 34 perc van hátra addig.
Na megyek, kipakolom a mosogatógépet és lepihenek kicsit.
NYUGI DRÁGA KICSI KINCSEM!!!!!
VálaszTörlésMINDEN RENDBEN LESZ!!!!!!!!!
VELED IZGULUNK ÉS NAGYON VÁRJUK MÁR LETTIKÉT!!!!
PIKK-PAKK ÉS TUL VAGY RAJT ÉS OTT LESZ A KARODBAN!!!! SEMMI BAJ NEM LESZ HIDD EL NYUGODJ MEG!!! IMÁDUNK MILLIO PUSZI
UI:A KÖRI TUDTA HOGY UJBOL ÁTPAKOLOD A KOFFERT
ÉS AZT ÜZENI NÉZD ÁT MÉGEGYSZER:):):)
Szia
VálaszTörlésolyan jó volt olvasni a 9hónap történéseit:) És hogy mennyire vártátok a gyönyörű kislányotokat:)
Zsóka